Mikor még nagyon kislány voltam, minden könyvet elolvastam, amiben kutya képet vagy rajzot találtam. Így természetesen egyik kedvenc olvasmányom volt Dorothy és Toto története. Állítólag órákon át nézegettem Toto képét / egy meglehetősen semmitmondó kis rajzocska volt csak!/, és már 4 évesen kijelentettem, nekem kell egy ilyen kutya.

Igazság szerint fogalmam se volt róla akkoriban, milyen fajtájú volt Toto, csak valamikor süldő kamaszlánykaként tudatosult bennem, hogy cairn terrier. Nem sokat tudtam a fajtáról, csak annyit, hogy olyan jópofa torzonborz kis jószág.

Aztán néhány éve a Nemzetközi Kutyamagazinban megjelent egy cikk a cairnekről, és ott megláttam egy cairn kölyök képet. Az a hetyke pofa, égnekmeredő farkinca, pimasz tekintet teljesen elbűvölt! Évek óta tenyésztettem már a legritkább magyar pásztorkutyafajtát, a mudit, de éreztem, egy ilyen "kefepofa" KELL NEKEM! Ezek után tudatosan figyeltem a hazai cairneket, de sajnálattal láttam, hogy nagyon kevés van belőlük. És bizony elég borsos áron kínálták a kölyköket a tenyésztők. Lélekben már lemondtam a nagy ábrándomról, de egyszer a páromat sikerült rávennem, hogy vigyen el egy cairn-tenyésztőhöz, aki akkor hirdetett egy 5 hónapos szuka kölyköt. Így jutottam el Képes Zoltánhoz /BLACK EMERALD kennel/ és Totohoz.

Szimpatikus volt a tenyésztő, Képes Zoltán is, és tetszett a kiskutya is. Párom pedig legnagyobb meglepetésemre megvette nekem a kiskutyát közelgő házassági évfordulónk alkalmából.

Hát így ismerkedtem meg Totoval és rajta keresztül a cairn terrier fajtával.

Azóta teljesen elbűvöltek ezek a kópék!